Kedves Mindenki!

Azért nem írtam oly régen, mert tanultam. Keményen, komolyan, hisz ilyen ez a pop szakma. 3 hét alatt ledúrtam 5 vizsgát, ebből két szigorlatot: a pépét és a munkát. Aki a pop szakmában van, csak az tudja mi kín és szenvedés, milyen hatalmas mennyiségű törvényszöveg, szabályrendszer, eljárások százai, definíciók tömkelege és persze feszültség, stressz. Emellett versenyt futottam az idővel is, mert csak 3 hetem volt arra, amire a többieknek 6. Nem gondoltam volna, hogy sikerül, és mégis!!! Komoly tétje volt, mert ha nem sikerülnek a vizsgák, akkor az azt jelenti, hogy nincs meg az abszolútóriumom, azaz nem mehetek álomvizsgázni.

De sikerült minden, mert kitartottam és ebben segítségem is volt. Néző Gabi napi szinten túrbózta a hitemet, elkísért a vizsgáimra, szurkolt és öntötte belém az erőt, kikérdezte a minimumkérdéseket, támogatott. Orsi imádkozott, anyagot adott és ő is jött szurkolni a pépére. Marcsi, Ildi, Judit, Andi (nem a teljesség igényével) buzdított, reményt adott. Anyám, apám bízott bennem, Sanyi lelkisegélyt adott, Zoli elterelte a gondolataim, ha már túlfeszültem, Dávid zenékkel nyomott, Timi megnevetettett...

Nagyon hálás vagyok mindnyájatoknak, nagyon sokat jelentett, hogy bíztatok bennem, még akkor is, amikor magam sem hittem, hogy képes vagyok befogadni azt a jogszabálymennyiséget, amit nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt vagyok képes elsajátítani.

Most írom a szakdogát, aztán leadom, aztán pedig 2 hét pihi és jöhetnek az államvizsgák. Mostmár elhiszem, hogy mindenre képes vagyok, amire csak igazán vágyok. Bizonyítékul szolgálnak az eredmények. Azt is tudom, hogy erre minden ember képes, és igazából nem nagy dolgot vittem véghez, de ha abból indulunk ki, hogy én azt sem hittem, hogy valaha római jogból sikerül leszigorlatoznom, hát fejlődés tapasztalható a tanulásban, a személyiségemben.

Ami még boldogabbá tesz, hogy ezt a tanulást képest voltam és mindig is képes leszek bolondos kedvemmel összehangolni. A magamfajta ember nem bírja szórakozás nélkül, hát az is volt mellette. Ami nem volt: döglés, tvzés, olvasgatás, chatelés. Azt látom, hogy ezek a dolgok veszik el leginkább az időt, és nem mások, mint léggömbhámozások, mert hasznuk nem sok van, az olvasást kikéve. Már egy fél éve tervezem, hogy Umberto Ecot olvasok, szerintem most végre is hajtom, szükségem van arra, hogy újra utazzak, ha más nem gondolatban.

Mindig mozgásban lenni, utazni, emberekkel találkozni, új embereket megismerni, a régieket újra felfedezni, szerelmesnek lenni, beszélni és hallgatni, beszéltetni és örülni, szeretni és szeretve lenni, ölelni és elfeledni, álmodni és megtenni...ezért érdemes élnem.

Ezt is teszem. Most nagyon boldog vagyok, azt érzem, hogy az életem arra megy, amerre kell mennie, még akkor is, ha nem akarok soha jogászként dolgozni, akkor is van értelme(majd kiforrja magát mi), hogy ezt csinálom.

Boldogsággal telt el az is, hogy tudom a világ tele van jó emberekkel, akik ugyanazt vágyják, amit én, és ezért sok a közös bennünk, még akkor is, ha ellen akarnak állni ennek a ténynek és azt mondják: Nem, te rossz vagy! Nem, te nem azt csinálod, amit én gondolok, hogy jó, ezért amit te teszek csak rossz lehet!

Kezdjük ott, hogy jó és rossz nincsen. Ezek csak szavak. A valóságot szavak által leegyszerűsítik azok, akik korlátozni kívánják azokat a jótéteményeket, amelyekben részesülhet a szívünk, ha nem bélyegezzük meg a világ jelenségeit jóként és rosszként. A dolgok leginkább vannak. Természetük lényege nem jó, vagy rossz minőségben van, hanem puszta létükben. Mi vagyunk azok, akik felruházzuk őket tartalommal és értelemmel és azt mondjuk rá: jó vagy rossz.

Szóljon ez a pár sor mindazoknak, akik engem megvetnek, kigúnyolnak,rossz szemmel néznek és becsmérelnek, esetleg irigykednek, rosszmájuskodnak. Mindezen magatartások számomra inkább viccesek, mint bármi más. Boldoggá tesz, ha hatással vagyok másokra. Boldoggá tesz, ha akár csak el is gondolkodtathatok embereket azon, hogy mit miért tesznek.

Én azt tudom, és azt teszem, hogy csinálom a dolgom, arra figyelek, amit éppen csinálok és semmi másra és azt évezem. Ilyen módom nem létezik jó és nem létezik rossz (csak néha, ha erősen belelovallom magam, mert elvesztem a kontollomat), csak egy dolog létezik: a MOST!