Enni szerintem a második legjobb dolog a világon, aludni meg a harmadik. Akkor kitalálhatjátok, hogy mi az első...De most nem az első dologról fogok írni, hanem a szintén dobogós evésről.

Olyan finomat ettem! A taiwaniakkal vacsoráztam. Anya! Finomabb volt, mint a te kínai kajád! Pedig az nagy szó! Leves csomó zöldséggel, főétel csomó zöldséggel, és tea a végén. Én pedig készítettem nekik tzatziki salátát. Ugyan ez nem egy tipikus magyar kaja, de nekik is ízlet az én "főztöm". Olyan jó volt...a 7-dik emelet összes lakója, aki szereti a hasát begyűlt a szagra, aztán kihúztak, mert nem volt bátorságuk abból az ínycsiklandozó ételből enni. Fejedelmi volt a lakoma, szerintem kb. 1,5 órán keresztül ettünk. Azért ilyen sokáig, mert pálcikát használtunk. Meg lettem dícsérve, hogy milyen ügyesen eszem velük. Közben beszélgettünk. Mesélték, hogy a taiwaniak általában mindig meleg ételt esznek vacsorára is, a teába nem tesznek semmit, mézet sem és a teliholdat mindig ünneplik...holnap is...és menjünk együtt valahova...én meg mondtam nem tudom...tesztet írunk németből...de a teliholdat én is akarom ünnepelni...mindig ünneplem...a magam módján...szóval holnap meglátjuk. Csak két ajtóra lakik a taiwani "mesterszakács", szóval majd átkopog és elmondja, mi a pálya a holnapi Moonfesttel kapcsolatban-ahogy ők hívják.

Azt tudni kell, hogy én már napok óta ácsingóztam a kajájára és gyakorlatilag kifigyeltem ők mikor esznek és én is akkor mentem enni, hogy kapjak belőle. Meg kell mondjam valóban nem csalódtam. Meg ma gyakorlatilag egész nap Yin Shunnal voltam. Ő taiwani egy lány, ő is velünk vacsorázott. Egész nap a nevét gyakorlam, olyan furcsán ejti ki...

Közel állnak hozzám a taiwaniak. Ami meglehetősen érdekes tekintve, hogy a legelején ők voltak számomra a legkevésbé szimpatikusak. De! Miután eltöltöttem kis időt másokkal érzékeltem a különbséget: a különbség, hogy a taiwaniak nem sietnek(annyira), mint az európaiak. Lassan esznek, lassan beszélnek, a szemedbe néznek, sokat mosolyognak, sokkal türelmesebbek, megnyugtatóak...Nekem erre nagyon szükségem van. Én szeretek pörögni, de nem mindig. Ez a lassú tempó nekem sokkal inkább tetszik, mint a stresszdús pörgés. Mellesleg a vallásukat tekintve buddhisták, illetve taoisták. Mellesleg eszméletlen jól főznek.

Ha már itt járunk engedtessék meg, hogy kifejtsem véleményemet a kultúráról.

Meglátásom szerint az amerikaiaknak nincsen kultúrájuk. Azt hazudják, hogy van, de a Mc'donalds-ban kimerül a kultúráról alkotott összes elképzelésük. Ezt arra alapozom, hogy Katie képes volt megkérdezni tőlem, hogy a magyarok milyen nyelvet beszélnek, aztán amikor látta, hogy a magyarok a latin abc-t használják szintén csodálkozott. Én meg rajta...Mit hitt? Cirill betűket használunk? Mit hitt? Honnan jöttem? Milyen nép a magyar?! Majd ezután fogta magát és bakapott egy mogyorókrémes kalácsot. (Lehet, még a mogyorókrémet is a jenki kultúrába sorolnám, de itt tényleg vége...)

Nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy kellő előítélettel kezeljem innentől kedves amerikai barátainkat...Milyen érdekes, hogy akik az elején olyan szimpik voltak, azok válnak kellemetlenekké számomra, akiket pedig fenntartással kezeltem azok pedig közel kerülnek hozzám...

Tehát: akinek kulturája van, az mindenképpen Európa, illetve Ázsia is, mert kultúra alatt alapvetően azt értem, hogy emberként bánsz a másik emberrel, mert tudod, hogy ember. Bármilyen primitíven is hangzik ez, a gyakorlatban nem könnyű megvalósítani. Nem nagyon megy ez sok embernek, köztünk én is jópárszor kudarcot vallottam már.

Jaj! Mielőtt még vallásháborúba, vagy félreértésekbe keverednénk, le kell szögeznem, hogy a kultúra szót teljesen szubjektív értelemben használom! Csak nem találok jobb kifejezést... 

Na azért ne tessenek hinni, hogy ilyen aktív társasági életet élek, nagyon igényelem a magányt, pontosabban az egyedüllétet...Aztán, ha megunom, akkor keresek társaságot. szerencsére ez nem nehéz, mert általában rámtalál a társaság, csak kívánnom kell...de erről már írtam, hogy megy...

Amikor egyedül vagyok, általában úszok, vagy jógázok, vagy tengek - lengek...Beszélgetek magammal...néha magyarul, néha angolul, néha németül...

Ja! És nem leszek osztrák vízilabdázóbajnok! Cserébe királyul fogok úszni! Úszásedzésekre fogok járni! Jeeee! Osztákok közé!!!! Jeee!!! És semmit nem fogok érteni a hablatyukból!!! Ezt előre látom!!!! Cserébe az edző magyar lesz!!!!!

Az éremnek mindig két oldala van...Mi van, ha holnap hasmenésem lesz?! Oh...