Az elmúlt pár nap olyan színes, olyan változatos volt, tele élménnyel. Csak felteszek néhány képet, azokhoz kommentet:

Ők a magyarok. Pontosabban mi vagyunk a magyarok. Legalábbis egy részünk: Berni, Peti, Szilvi, Vanda, Bartek(ő lengyel especially), Én, Csaba. Péntek este készült a kép, a kocsmatúra kezdetén. A kis szalag, ami a nyakunkban lóg azt a célt szolgálta, hogy kaptunk rá pecsétet minden kocsmában, míg végül az utolsóban kaptunk bónuszként egy ingyen italt. Én Sturmot ittam, ami bor, vagy inkébb must, speciális oszták lötty és bűnrossz, leginkább a hányásra emlékeztet.

Ez a kép Matthausenben, szombaton készült. Matthausen egy koncentrációs tábor, Linztől 25 km-re. Ide leginkább politikai foglyokat deportáltak. A kép a magyar emlékműnél készült. Berni szerint szentségtelen dolog volt felállni a halottak emlékét idéző talapzatra, de mi mégis megcsináltuk, mert minket az a szándék vezérelt, hogy adózzunk azoknak az emlékének, akik a matthauseni koncentrációs táborban haltak meg.

A tábor egyébként nem volt olyan megrázó, mint gondoltam. Ez köszönhető volt annak a gyönyörű napsütésnek és a festőien szép és zöld tájnak, ami szinte elképzelhetetlenné tette, hogy emberek hogy  tehettek embertársaikkal olyan mocskosul aljas és embertelenül kegyetlen tetteket. Ami mégis nagyon megmaradt fájó érzésként az a látványa a tábor lakóinak: ugyanis megnéztünk egy filmet és jó pár fényképet is. Az emberek inkább, mint csontvázak, mint emberi létezők...

Vidámabb és szebb volt a mai nap, a vasárnap Passauban:

Ez a kilátás a magasból, ahova kb. 20 perc izzasztó séta után jutottunk fel. Nem gyönyörű?! A Duna és az Inn folyók találkozásánál van Passau. Ez itt a Duna. Meseszép. Csak ámultam, bámultam. És a csapat többi része is. Íme:

Csaba, Fabio(olasz), Carolina(skót), Karolina(lengyel),Berni, Én, Vanda + Rosa(spanyol-ő sajnos itt nincs a képen). Egész nap együtt voltunk, olyan voltunk, mint egy kis család. Vigyáztunk egymásra, megszámoltuk egymást, ettünk...még játszótéren is voltunk...Olyan volt, mintha gyerek lennék...nagyon jó volt. Lehet sose növök fel...még nem döntöttem el.

Ez a mai utolsó kép. Ő Berni, mint sok más képen láthattátok már. Ő az, aki nagyon szeretek itt és szerintem ő is: gondoskodunk egymásról. Ő is jogot tanul, van sok közös óránk, sok közös vonásunk...ő is szeret főzni, vidám, mosolygós...és vízöntő (éljenek a vízöntők - hallod, Dodó!).

No ennyit mára!

Jó éjszakát gyerekek!