Boldog új és sikeres, vágyakat beteljesítő, szemeket felnyitó, boldogságot hozó évet kívánok Mindenkinek!
Mióta visszatértem a külhonba osztályrészemül a tanulás jut, keményen a tanulás. Most fejeztem be Gyurcsány Ferenc okosságát, elemzést kell belőle írnom. Cuki-muki. Mondhatom. De ez van. A tücsök eddig csak dorbézolt, most jön a fekete-leves. De ez is emészthető, legalábbis bízom benne.
Nagyon nem kell aggódni, mert azért egy kis szórakozás így is csúszik. Tegnap is volt egy kis Lady Karneval, holnap is lesz táncika, fel is öltöm a pörgős szoknyám. Viszont, ha eszembe jut, hogy odahaza milyeneket buliztunk, akkor könnyű összehasonlítással élni. Az otthon csak az otthon. Ezt megtanultam, de még hogy megtanultam. Az otthonnál jobb nincs és a magyaroknál nincs jobb. A magyar pasiknál sincs jobb. Különösen egynél :)
Nagyon érzem már a végét, hogy már csak három hét és véget ér. A legtöbben már lázas tanulásban vannak. Olyan fura, hogy ilyen hamar véget ér. Illetve ez relatív, mert nekem pont elég volt. Valami okos ember mondotta, hogy a jól megélt élet mindig hosszú. Nekem hosszú volt itt lenni, már várom, hogy otthon legyek.
Még emlékszem az első napokra, az első percekre, szinte mindenre és ebben az a nagyon érdekes, hogy odahaza, korábban, mielőtt kijöttem volna ezen osztrák Miskolcba szinte alig tudtam volna elmondani, hogy mivel teltek a napjaim. Itt viszont nagyon is el tudo mondani, hogy miket csináltam, illetve miket nem csinálatam. Azt érzem, hogy itt sokkal tudatosabban éltem. Egyedül voltam, vagyok, tudom minek mi a következménye, tudom, hogy tetteim lehetségesen milyen következmélyeket képesek kiváltani és ezzel kapkulálva sokkal jobban odafigyeltem magamra, mint valaha. Ezt az ajándékot hazaviszem. Otthon is szeretnék így élni.
Emlékszem milyen borzalmasan tanácstalan voltam az első napokban, emlékszem, hogy potyogtak a könnyeim, ha otthonról jött hír, ha emailt olvastam, sms-t kaptam. Aztán nap napot követett és lassan odajutottam, hogyha megyek az egyetemre, akkor csak köszönéssel töltök el 10 percet és emiatt kések. Sok itt az ismerős, de hogy mennyi a barát? Ez már jó kérdés...
Ezen tűnődök már napok óta, hogy kik azok, akikkel szívesen tartanám a kapcsolatot. Hát alig, vazze...alig. Az pedig még nagyobb kérdés, hogy kik tartanák velem a kapcsolatot. Ugyanis rászoktam a parasztságra. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem állok akárkivel szóba, mert egy csomóan untatnak. Mennyi unalmas ember él a Földön?! Szép, szép, ezt most törölni kéne, de csakazért sem fogom. Így érzem és kész.
De a legjobban azt érzem, mindent betöltően és szívbemarkolóan, hogy haza akarok menni! Haza akarok menni. Hiányzik az otthoni életem. Kipihentem magam, megkaptam, amit akartam, megtapasztaltam, amit akartam, mostmár elég, haza akarok menni!
Otthon akarom folytatni, amit itt elkezdtem: boldogan és szabadon élni. Tisztában vagyok vele, hogy lesznek akadályok, de reménnyel tölt el a tudat, hogy ez a Patkány éve és én vérbeli Patkány vagyok és ez az év mindenkinek bőséget hoz és boldogságot, gazdagságot minden szempontból, nekünk Patkányoknak pedig különösen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.