A lét elviselhetetlen könnyűsége

Meglehetősen elgondolkodtatóak a fenti sorok...főleg annak függvényében, hogy az elmúlt napok milyen fantasztikusan teltek. Beigazolódni látszik az az elméletem, hogy ha az ember nagyon maga alatt van, akkor az azt jelenti, hogy hamarosan nagyon maga "felett" lesz, azaz kirobbanóan jó kedve lesz. Ezt a pszichológusok mániás-depressziónak nevezik. Na most az a nagy helyzet, hogy én ezzel állok szemben. Ahhoz képest, hogy milyen letargikus hangulatom volt még kb. 1 hete, a világ fogta magát és megváltozott. Ez nagyon jó...DE! Nem akarok állandóan szállni, aztán leesni...elég nekem, ha a földön járok.

Ennek a kulcsa pedig (bízom benne, hogy a "recept" beválik): azt tenni, amire igazán vágyok és nem lekorlátozni magam, csak azért, mert félek valamiket megtenni. Állítom, hogy a múltkori rossz kedvem annak tudható be, hogy ki sem mozdultam vagy 2 napig a szobámból, mert olyan rohadt lusta voltam. Mostmár ezt nem csinálom, minden napra csinálok programot és nem várom, hogy jöjjenek a látogatók, hanem én megyek hozzájuk...Azért elég vicees, hogy amikor akarom, hogy jöjjenek hozzám és vidítsanak fel, akkor nem jön senki, bezzeg, amikor el vagyok havazva és sok ember vesz körül, akkor meg még több jön...

A tegnapi nap nagyonb különleges nap volt. Több szempontból is. Egyrészt se nem nevezhető depreszzívnak (sőt, egyáltalán nem), sem nem elszállásnak...hanem valami olyasminek, ami a tökéletesség fele mutat...Másrészt tegnap volt az Eastern European Stammtisch. A Stammtisch egy olyan alkalom, amikor minden náció bemutatja a saját ételeit, saját zenéjét, táncait, országát (powerpointban).

Itt láthatóak az előkészületek. Szendvicseket készítettünk(téliszalámisat és körözötteset-de ez utóbbit itt vettük készen, mert Zigeuner(magyarul:cigány) néven boltban lehet megvenni. Csináltunk még hortobágyit, ezt én sütöttem többek közt)...de igazi csapatmunka volt...olyan volt, mint valami házibuli régen, a gimiben...mindenki hozzáadta a magáét, a maga tudományát...egyszerűen szuper volt!

Itt pedig már az "etetés", pontosabban az ételek fogyasztásra való felkínálása tekinthető meg. A csehekkel, a lengyelekkel, a litvánokkal, a szlovákokkal és az egyszem-mákszem szlovénnal együtt kóstoltattuk a nemzeti eledeleinket. Meg kell mondani, hogy a mi Stammtischünk volt eddig a legjobb, már csak az étel szempontjából is. Bőségesen jutott mind a cirka 300 embernek, aki ott volt. 1 hete volt az angol ajkúak Stammtische...ne tudjátok meg...az állat amerikaiak chipset kínáltak és popcornt...csúcs volt...mármint csúcs szar.

A zaba után pedig a buli következett. Az milyen jó volt. Még most is benne van a ritmus a lábamban. Minednki táncolt, akiben volt spiritusz. Aztán pár óra múltán azon vettük észre magunkat, hogy csak mi, kelet-európaiak táncolunk. Viszont fergeteged volt a hangulat.

Ma Seannak(szomszédom) azt kérdezte tőlem, hogy szerintem mi a különbség a magyarok és az osztrákok között. Mondtam neki, hogy a magyarok tudnak bulatni, nem is akárhogy és, hogy a magyarok barátságos népek, nem úgy, mint ez az osztrák csürhe. Ezt egyébként azért kérdezte, mert van egy feladata, hogy nem osztrákok szemével kell Ausztriáról írnia. Vele is csinált egy osztrák csoporttársa interjút. Ő ugyanezeket mondta el: nem batátságosak, nem kedvesek az osztrákok. Aztán kérdezte az osztrák srácot, hogy ez miért van. Azt mondta a srác, hogy azért, mert az osztrákok nem nagyon mutatják, hogyha jó kedvük van, mert itt az a normális, ha valakinek nincs jó kedve, ezért ha túl sokszor van jókedve, az olyan, mintha megjátszaná magát, hazudna, tettetné a jókedvet, ezért ha jó kedve is van egy osztráknak, akkor sem mutatja. Ilyet én még nem hallottam. ha ez igaz ez az ország az idióták országa...

Utána járok. Gyanús, hogy hülyeség, csak egy elmélet...