Ma van az első napsütéses nap ebben a városban, amióta itt vagyok! Eddig azt hittem, hogy meghalok, ha nem kapok egy kis napfényt. Fotoszintetizálok szerintem…
Reményeket kelt bennem ez a nap, reményeket, mert tegnap borzalmas napom volt. A borzalom tárgya pedig nem más, mint a függőségem. A függőségem az internettől. Ugyanis az internetem elszállt. A történethez hozzátartozik, hogy egy napig működött is a netem, beszélgettem is pár emberrel, de azóta semmi. Tegnap délután skypolás közben fogta magát és feladta a szolgálatot. Azóta két számítógéphez értő ember is megnézte, de nem jöttünk rá mi a hiba. Leírom röviden, hátha olvas engem valaki, aki ért a gépekhez:
A kábelcsatlakozás megfelelő, a rooter működik, az internetbeállítások is jók, a hálókártyával sincs baj. Nem jöttünk rá, hogy mi a probléma. Másoknak nem is kellett semmit csinálni a nettel és rögtön működött nekik, bár nekik laptopjuk van, nem PC. Tehát most tanácstalanul várom a segítséget és addig is a szobatársam gépéről netezek, de arról csak levelet tudok írni, mert ő is használja nyilván.
Egyébként a szobatársam egy áldás! Tegnap a kétségbeesés széléről rángatott át egy buliba, ami itt volt két ajtónyira tőlünk a konyhában. Olyan hangos volt a társaság, hogy feljött a recepciós, hogy kihívják a rendőrséget, ha nem fejezzük be, így éjfélkor vége lett a mulatozásnak. Az egyik lengyelnek volt a születésnapja. Iszonyúan bevadultak egyesek, gondolhatjátok…főleg a latinok:mexikóiak, kolumbiaiak, olaszok, spanyolok…
Én mindeközben – vadulás helyett - dumáltam az amerikaiakkal és a magyarokkal, illetve megismerkedtem Mia-val, egy taiwani lánnyal, aki nagyon szépen énekel, és Sarkaval, aki pedig cseh és meghívott hozzájuk estére dumálni.
Érdekes, ahogy napról napra alakulnak az ismeretségek. Még nincsenek szoros kapcsolatok, hogy is lehetnének 3-4 nap után, de azt látni lehet, hogy a kelet-közép európaiak nagyon jól megértik egymást, illetve a jenkik is könnyen szót értenek szinte mindenkivel. A szomszédaim, a szobatársam is mind amerikai, nagyon megszerettem őket: imádják a zenét, mindig üvölt a zene náluk is, állandóan esznek és beszélnek, sokat mosolyognak, segítőkészek…egyelőre ennyit látok belőlük…azt csinálják, amit én…
Ja! Ebben a percben éppen a hajamat festem, és bár ma van nyelvi kurzus, de ellógtam, mert utól akarom magam érni: meg kell keresnem a laundryt, el kell intéznek a bankot, be kell várásolnom. Kár, hogy egy nap csak 24 órából áll. Olyan furcsa, hogy hirtelen magam kell elintéznem mindent és nincs senki, aki megcsinálná helyettem… Ez a legfurcsább itt, meg az, hogy nem tudom mi van otthon…
Írjatok! Tudni akarom mi van veletek! Csak pár sort írjatok, hogy hogy vagytok! Igyekszem majd mindenkinek válaszolni, amint az internetcsatlakozásom engedi!
Puszillak titeket!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.