A múlt heti tréfa nem vált be. Az alanyunk idejekorán rájött, hogy turpiszságról van szó. Ne mi nem adjuk fel, újabb és újabb apró gonoszságokon törjük a fejünket...Ahhoz, hogy ihletünk legyen pedig mi másra van szükségünk, mint társaságra, nagy társaságra, sok-sok jó kedvű emberrel. Szerencsére ebből bőven akad, így abban a kivételes és szerencsés helyzetben vagyok, hogy az utóbbi 3-4 napot csak szórakozással töltöttem.

Most így 4 nap tivornya után örülök, hogy elkezdődik a hét és végre a társadalom hasznos tagja lehetek azáltal, hogy humánbefektetek tanulásképpen. Azt hiszem a bot-csinálta szórakozásoknak lassan vége kell, hogy legyen, mert tanulni kell. Azért megroskadni nem fogok a nagy munka hevében, hiszen pl.: olyan háziaim vannak, hogy nézz meg egy osztrák filmet és ajánld a többieknek. Vagy mutasd be a hazádat angolul, vagy beszélgess a művészetről, vagy írj naplót angolul. Látod?! Ezek a feladatok szórakozásként is felfoghatóak. Kreatívak és játékosak. Itt valahogy semmi sem megterhelő. Szerencsére amúgy még a jogi kurzus nem volt, az tömbösítve lesz majd.

Az az igazság, hogy annyi szépség és érdekesség lakik ebben a városban, hogy elhatároztam, hogy minden héten felfedezőútra kell menni. KELL!!! Kell, ugyanis nem szalaszthatod el a lehetőségeket, amelyek csak úgy felkínálják magukat. Tálcán kínál nekem az élet jobbnál jobb programokat, érdekes embereket, kívánatos ételeket, kreatív időtöltést, szabad mozgalmasságot, független kötöttséget...

Ez utóbbi tudom ellentmondásosan hangzik. Azért fejeztem ki így magam, hogy lásd: a függetlenség mindaz, ami felfedezésre vár benned és körülötted, a kötöttség pedig mindaz, ami lezár téged, elzár téged azelől,hogy érezd lehetőségeid végtelenségét. A kettő egyszerre létezik és folyton harcol egymással. A kötöttség nem más, mint amit magaddal hordozol a múltból. Azért hordozod magaddal, mert belédnevelték. Egyszerűen a szádba rágták és anélkül, hogy megemésztetted volna ott van a szervezetedben.

Ahelyett, hogy éreznéd a szabadság szelét, és mint a vadon élő farkaskölyök magad fedeznéd fel a világot. Nem, mi készen kapjuk a világot, készen, mint valami gyorséttermi kaját. Pedig mennyivel finomabb az a kaja, amit mi főzünk?!

Apropó kaja: olyan finit főztem! Almalevest. Olyan sok lett, hogy csak nem 7 embert vendégül tudtam látni. Szívem szerint minden nap főznék. Olyan jó. Berni tanítgat, meg magamtól is tudok jópár dolgot. Legközelebb lángost csinálok. Azt már nagyon várom.

És még mit, pontosabban kit/kiket várok nagyon?! Hát Ágit meg Ancsát! Pénteken érkeznek!!!!!!!!!!! Jippi!

És hétfőn hajnalban együtt megyünk HAZA!

Már van sok tervem hova megyünk. Pl.: ide:

Zsírci kép?!

Az Ars Electronica Centerben készült. Ott tudsz repülni, rajzolni, filmet csinálni, képet csinálni magadról, hologrammal játszani, labdával zenét csinálni, digitális marionett bábuval játszani...Olyan, mint egy csoda. Úgy éreztem magam ott, mint 5 éves kislány. Sajnos nem próbáltunk ki mindent, mert túl éhesek voltunk. De Ágim, Ancsám...ha jösztök repülünk! Játszunk!

Ez a kislány-érzés egyébként nem csak erre a napra jellemző. Az uncsitesóm, Nóra mondta, hogy a blogomat olvasva sokszor kell nevetnie, mert olyan, mintha gyerek lennék, úgy gondolkozom dolgokról. Sajnos/Nem sajnos a hatalmas nagy igazság az, hogy tényleg olyan vagyok, olyannak érzem magam, mint egy kislány, aki felfedezi a világot és egyben önmagát is.

Mikor kijöttem ide, LINZbe - a nyelvtanulás határozott szándéka mellett - az vezérelt engem, hogy rájöjjek ki is vagyok én, vagy legalábbis megérezzem az ízét annak az énemnek, annak a részemnek, egyáltalán úgy globálba magamnak, aki vagyok, ki vagyok, vagyok egyáltalán. Nem tudom ez mennyire érthető, vagy magyarázatra szorul, mindenesetre nem tudom elmyagyarázni, mert még keresem magam(Hé, el vagyok veszve!). Nem, egyáltalán nem vagyok elveszve, csak barátkozom magammal. Céljaim közt szerepel szeretni magam!

:)

Vicces?! Te szereted magad? Anya szerint önzőség, ha szereted magad! Nekem mindegy hogy nevezzük...Én csak meg akarom adni magamnak, amit kíván a test, a lélek. Hogy is van az a mondás?! Add meg a testnek, ami a testté és a léleknek, ami a léleké.

Nos, ez szerintem az alapja annak, hogy megismerjem magam. Elkezdetem az utat játni és nem kívánok letérni róla, mert igen jól szórakozok saját magamon. Most viszont éhes vagyok. És meg kell adnom magamnak, amit kíván a test, szóval wiederschauen!